Lecsófesztivál egyik színhelye

Lukács Sándor háromszoros Oscar-díjas mesterszakács esküszik a natúr lecsóra; sokféle tájegység különböző módon elkészített lecsóját kóstolta már, de véleménye szerint az egyszerű, hagyományos, hús nélküli egytálételnél nincs jobb.

Ha valakinek a véleményére lehet adni, az a kitűnő mesterszakácsé, Lukács Sándoré, aki egyébként az elmúlt hétvégén a kenesei lecsófesztivál zsűritagja volt. Az ismert szakács sertészsírban párolja a hagymát, makói paprikát és paradicsomot vág az alapra, amit összefőz. A lecsó igazán olyan étel, aminek sem a hozzávalói, sem az elkészítése nincsen pontosan meghatározva, mindössze abban egyezik meg mindegyik, hogy alapvető fontosságú összetevője a vöröshagyma, a paradicsom és a paprika. Ahogy a fesztiválon többen megfogalmazták: a lecsó attól az, hogy úgy nevezik.

A legáltalánosabb, egyben irányadó mennyiség: egy rész hagyma, két rész paradicsom és négy rész paprika. A paradicsomot leforrázzuk, meghámozzuk, gerezdekre vágjuk. A zöldpaprikát megmossuk, kicsumázzuk, ereit és magjait eltávolítjuk, majd vékony szeletekre vagy ujjnyi vastag karikákra szeljük. A hagymát meghámozzuk és apróra felkockázzuk. A szalonnát ugyancsak apró kockákra vagy vékony csíkokra vágjuk. Az olajhoz adjuk a szalonnát és mérsékelt tűzön zsírjára pirítjuk. Megfonnyasztjuk benne a hagymát, majd lehúzzuk a tűzről, megszórjuk a pirospaprikával, rádobjuk a paradicsomot, ízlés szerint sózzuk. Visszatesszük a tűzre, és néhány percig fedő nélkül forraljuk. Beleforgatjuk a zöldpaprikát, és félig lefedve, mérsékelt tűzön puhára főzzük, végül utánasózzuk. Íme egy recept a sok közül.

- Az étel rendkívüli népszerűségnek örvend Magyarországon, tulajdonképpen hungarikum. A lecsó Törökországból érkezett, a legrégebbi receptek a XIX. század elejéről maradtak fenn - avat be a "lecsótörténelembe" Turóczi Gábor, a Lucullus Baráti Társaság elnöke, aki szintén zsűritag volt a hétvégi eseményen. Rendkívüli népszerűségét annak köszönheti, hogy készítése nem igényel különösebb szakmai előképzettséget, viszonylag rövid idő, összetevőktől függően húsz perc alatt kész van, a hozzátevők pedig minden konyában megtalálhatók. Azaz ízletes, könnyű és gyors - foglalta össze a lényeget a gasztronómiai társaság elnöke. Nem mellékes, hogy nemcsak frissen finom, de hidegen, húsok mellé is lehet tálalni, vagyis univerzális étel. Sőt a lecsónak is sok fajtája van, országonként máshogy hívják: Szerbiában gyuvecs néven említik, ott darált hússal és rizzsel rétegezve tepsiben, sütőben készítik. A francia rokon ratatouille néven ismert, viszont ahhoz padlizsánt tesznek, kakukkfűvel és bazsalikommal fűszerezik. Itthon adhatunk még hozzá tojást, tarhonyát, rizst, gombát, sőt van, aki babbal, cukkinival, karfiollal, kukoricával dúsítja.

Néhány étvágygerjesztő tipp a lecsófesztiválról: A Le-csóringer csapat parasztlecsójába édes, vastag húsú paprika mellett erős is kerül, míg a Felvidékről érkezett nagykériek hagyományosan disznózsírral készítik a lecsót. A paradicsomot héj nélkül teszik a lecsóba, majd mielőtt kész lenne, rácsapják a tojást; így készül a meztelen lecsó. A legkreatívabbnak ítélt Ökrök csapata alkalomtól függően csirkemájat, borjúnyelvet, házikolbászt tesz a lecsóba. Kolbászzsír az alap, a paradicsomot pedig leforrázva teszik a bográcsba. Lényeg a sok hagyma.