A szakmájában már több mint harminc éve dolgozó Gerőly Zoltán főcukrász készítette el a hatlapos süteményt olvasóink számára

Nagykanizsa - A kezdő háziasszonyok számára is könnyen elkészíthető sütemény, a hatlapos készítésének rejtelmei- be avatott be minket Gerőly Zoltán főcukrász.

- A sütemények között a hatlapos egy valóságos ikon, vidéken és a nagyvárosokban egyaránt közkedvelt édesség, ráadásul az elkészítése sem ördöngösség - mondta a hozzávalók előkészítésénél Gerőly Zoltán, aki már több mint harminc éve űzi a mesterségét, s immár öt esztendeje a König Cukrászüzem főcukrásza.

Ha elhatározzuk, hogy hatlapost sütünk, első lépésként a tésztához szükséges alapanyagokat dolgozzuk össze. Egy nagyobb edénybe helyezzük a lisztet, amit a sütőmargarinnal, a porcukorral, a tojásokkal, a tejföllel és a tészta megemeléséért és lazításáért felelős szalalkálival alaposan összegyúrunk. Erőteljes mozdulatokkal addig gyúrjuk a tésztát, míg egynemű nem lesz, annak érdekében, hogy könnyen nyújtható legyen. Ha esetleg kemény, egy kevés tejjel puhíthatjuk a tésztát. Az így kapott tésztánkat hatfelé osztjuk, majd az elsőt kinyújtjuk, pont akkorára, mint a gáztepsi, s ráhelyezzük a lisztezett sütőlemezre. A sodrófánál sokkal könnyebb és egyszerűbb nyújtófával dolgozni, s igazából csak gyakorlás kérdése, hogy négyszög alakúra tudjuk kinyújtani a tésztát.

A főcukrász a tészta tetejét megböködte villával, hogy a későbbiekben ott távozzanak a gőzök, s ne hólyagosodjon fel, s 180 fokon körülbelül tíz perc alatt szép aranybarnára sütötte. Mivel hatlapos süteményről van szó, ezt még ötször ugyanígy megismételte, azt tanácsolva: ne sajnáljuk rá az időt, mindig csak egy tepsi tésztát tegyünk be a sütőbe. Ami megsült, nyugodtan tehetjük egymásra, mondjuk egy vágódeszkára csúsztatva, hiszen nem kell attól félnünk, hogy összeragadnak.

Miközben egymás után kisült mind a hat lap, egy nagyobb fém edényben a krémet is elkészítette cukrászunk. A kakaóport, a vaníliás pudingport és a kristálycukrot habverővel összekeverte, majd egy újabb lábosban a tejet is feltette a gázra melegíteni. Kisvártatva egy kevés langyos tejet kivett, hogy azzal keverje össze az előbbi anyagokat, majd amikor már forrt a tej, azt mind ráöntötte ugyanúgy, mintha pudingot csinálnánk.

- Ezért vettem elő fém edényt, hiszen egy műanyag tál most megolvadna a forró tejtől - mosolygott Zoltán, miközben csomómentesre keverte. - A legvégén beletesszük a margarint, megvárjuk, míg teljesen felolvad, s jól összekeverjük a krémet, amibe otthon akár egy kis rumot is tehetünk ízesítésül. Van, aki kávét is tesz bele, de én inkább a rumot javasolnám. Ezután egyesével hozzálátott a lapok megtöltéséhez, a krémet öt egyenlő részre osztva, hogy abból a legfelsőt kivéve mindegyikre jusson.

A munkafolyamat végeztével aztán a megtöltött süteményt betette a hűtőszekrénybe, hogy a pudingszerű krém megszilárduljon, természetesen a könnyebb és szabályosabb felszeletelés érdekében.

Eközben megtudtuk: Gerőly Zoltán gyermekkorában határozta el hogy cukrász lesz, mivel édesszájú kisfiú lévén otthon állandóan az anyukája mellett kotnyeleskedett a konyhában. Aztán a tervét megvalósította, sőt, munkájával a fiát is megfertőzte, így ő is cukrász lett. Időközben az édességek szeretete a múlté lett, ezért otthon már egyáltalán nem süt, csak a munkahelyén, de ott változatlan szenvedéllyel.

A lehűtött tésztát forró vízbe mártogatott, fűrészes késsel szeletelte fel Gerőly Zoltán, ugyanis így nem ragadt rá a krém, s nem lett barna csíkos a süti teteje. Az ínycsiklandó édességet végezetül porcukorral meghitette, s kávéval, illetve kakaóval kínálta. A családok közkedvelt süteménye egyébként a hűtőszekrényben akár több napig is eláll.