Tóth István, a rablóhús s a hozzávaló különleges köret, mozarellás, kapribogyós paradicsomsaláta elkészítését mutatta be a főiskolai napokon

Zalaegerszeg - A főiskolai napok keretében rendezett főzőversenyen különböző inkább csak szabad ég alatt kivitelezhető konyhai fortélyokat leshettünk el tegnap az egészségügyis hallgatóktól.

Tóth István, gyógytornászhallgató a rablóhúshoz társított különleges köret, mozzarellás, kapribogyós paradicsomsaláta elkészítését mutatta be. Fősulis szakácsunk a világ több táján is megfordult már, s nem mulasztotta el bővíteni gasztronómiai tudástárát egy-egy út alakalmával. Mint mesélte: a rablóhús elkészítését még itthon sajátította el, s ő lepte meg vele külföldi ismerőseit, de a saláta hozzávalóit ő vette át más országok kedvencei közül. Ezt már az előkészületeknél is tapasztalhattuk, mikor is a francia dressing mellett a cipruson megismert kapribogyó került az asztalra.

- Cipruson egy olyan család látott vendégül, akiknek mexikói szakácsnőjük volt, s ő ismertette meg velem a kapribogyót - mesélte Tóth István a zöld színű, kissé kesernyés, fanyar aromával rendelkező, bimbós fűszernövényről, amit egyébként húsételek, mártások, körözöttek, vadas ételek, hidegtálak, halételek, sőt még egyes levesek változataihoz is előszeretettel használnak különböző területeken.

- Ez a salátaöntet pedig Franciaországból való - tette hozzá. - Onnan hoztam egy üveggel, és most azt használom, de egyébként nem nehéz elkészíteni házilag sem. Kis mennyiségben bemutatta ezt is: olívaolajat, csipetnyi sót, borsot összekevert jó adag csípős, dijoni mustárral, s kis darab fokhagymákra, vékonyra szeletelt paradicsomra, mozzarellára és félbe vágott kapribogyókra öntötte. Ez utóbbi egyébként jellegzetes, kissé savanykás ízével még egzotikusabbá varázsolta a köretet.

- A salátát természetesen ízlés szerint bolondíthatjuk még más fűszerekkel, zöldségekkel, személy szerint a sajtot tartom a leglényegesebb elemnek - mondta alkalmi szakácsunk.

A köretet eztán félrerakta, s a menü kalóriában gazdagabb részéhez is hozzálátott, amelynek egyébként szintén nem túl kötött a receptje. Mint neve is mutatja, a rablóhús a régi időket visszaidéző étel. Az évszázodokkal ezelőtt fosztogató tolvajok nem voltak válogatósak, marhacsordákat vagy juhnyájakat dézsmáltak meg, rátették a kezüket minden háziállatra is, amit csak megfoghattak a tanyák környékén vagy a vásárokon. Ezért aztán a rablóhús eredetileg mindenféle vegyes húsokból készült, mikor mi akadt... De vissza a jelenbe: a fősulis napokon a rablóhús tarjából, szalonnából, paprikából, paradicsomból és vöröshagymából készített változatát követhettük végig.

- Általában sok húsból és kevés zöldségből készítem ezt a füzért, ahhoz képest most szinte egy vegetáriánus változatot mutatok be - jegyezte meg István. - Padlizsánnal és cukkinivel például egyébként egészen különleges ízt vihetünk bele.

S vette is a tarját, hogy első lépésben a csontjáról lefejtse, majd szeletelje. - A húst és a szalonnát 2-3 centis szeletekre vágom, s felkockázom - magyarázta, majd a zöldségeket is szép vékonyra felszeletelem, s mindezt váltakozva felhúzom a nyársra. Ízlés szerint lehet fűszerezni, én ezt most sózom, borsozom és kis oreganóval szórom meg, hogy még ínycsiklandozóbb legyen.

A nyársat aztán a tűz fölé helyezte, s körübelül egy óra hosszáig a parázs fölé tette, míg minden oldalát szép ropogós barnára nem sütötte. - Gyakran kell forgatni, hogy egyenletesen átsüljön, különben fele kormos lesz a másik oldala meg nyers marad - tette hozzá.

Elmondta még: ilyenkor, a jó idő beköszöntével szívesen sürgölődök a tűz mellett, s ezért is részesíti előnyben a rablóhús sütésének szabadtéri változatát, szemben mondjuk a konyhai saslikkal szemben.